Ennek a bejegyzésnek az ötlete még nyár végén született meg bennem. Gondoltam, hogy majd jól kitölti a téli és nyári szezon közti időszakot. Aztán úgy alakult, hogy az írást elhanyagoltam, nem volt rá annyi időm, lehetőségem. Remélem azért sokan fogjátok érdeklődéssel olvasni ezt és a következő bejegyzéseimet is.
Az
alábbiakban olvashatjátok a VOID-dal készített riportot:
Szia!
Köszi,
hogy belementél ebbe a "riportba"!
Szinte
minden nap eltekerek a Filatori-gáti legál fal előtt ahol figyelem a
napról-napra cserélődő rajzokat. Július közepe felé láttam meg a falon Erőss
Zsolt portréját, ami nagy meglepetésként ért, mert eddig kb. Palvin
Barbiról láttam ott rajzot, gondolom annak más volt a motiválója :).
Biztos, hogy sokaknak okoztál örömet ezzel az alkotással.
Örülök,
hogy sikerült másnak is örömet okozni. Ezt mindig jó hallani:)
Először
egy kicsit rólad is kérdeznék:
A te
rajzaidban más helyeken is szerepet kap a természet. Esetleg te is mászol
hegyet? Vagy túrázol?
Nagyon
szeretek túrázni, kirándulni mindenféle helyeken. Mászni nem mászok, bár volt
egy rövid próbálkozásom mesterséges falon, de sajnos a munka és egyéb dolgok
töltik ki az időm nagy részét és a mászás sajnos kiszorult ebből.
Mikortól
a része az életednek az outdoor életstílus?
A szüleim
szerettették meg velem. Kiskoromban sokat vittek kirándulni, túrázni itthon és
külföldön is. A természet mindig is közel állt hozzám, ha nem a
képzőművészetben találtam volna meg boldogságom, akkor most valószínű, hogy valamiféle
biológus lennék.
Hogyan
alakult ki nálad ez a kettősség? (Urban art és outdoor).
A
kettősség magától jött. A városban alkotás is elég szerves része az életemnek,
mondhatni szenvedélyem. A természet szeretete pedig, mint már említettem
gyerekkorom óta bennem van. Sokszor úgy érzem, hogy ott több érték van, mint a
város szürkeségében és ezt próbálom 'feloldani' a kis jelekkel, karakterekkel, amik
talán másoknak is mosolyt csalnak az arcukra.
Akik
ezt olvasni fogják, azok nincsenek képben a graffiti művészettel, illetve
kultúrával. Ezzel kapcsolatban én a következőkre lennék kíváncsi:
Milyen
technikákat alkalmaztál?
Mint
minden 'graffitis' én is festékszóró spray-el kezdtem, ebből nőtte ki magát a
sablon technika, amit ma is előszeretettel használok. Persze ecsettel és
mindenféle hengerekkel is nagyon szeretek dolgozni... Tulajdonképpen nem a technika a lényeg, hanem a végeredmény. Az
alkotás már gyerekkorom óta megvan, szóval nem kellett sokat tanakodni, hogy mivel
szeretnék foglalkozni.
Ritkább
dolog az ehhez hasonló nem öncélú, nem az alkotó hírnevét erősítő alkotás. Ettől
függetlenül kultúrán belül jár érte az elismerés?
A
graffitiben nem ritka az ilyesmi "memorial mural" Amerikában
rendszeresen állítanak emléket ilyen formában az elhunyt barátaiknak,
writereknek, MC-k-nek és bárkinek, akit érdemesnek tartanak rá.
Itthon
nem jellemző, de volt pár hasonló munka (pl.: 'Taker' művésznevű srác Steve Jobs
emlékfala vagy egy nemrég megjelent 'Fork' által festett 'TRIGZ'
rest in peace murál)
Volt pár graffitis cimbora, akik megdicsérték, de az igazán keményvonalas writereknek biztos szúrja a szemét, hogy sablon és nem szabad kezes munka.
Volt pár graffitis cimbora, akik megdicsérték, de az igazán keményvonalas writereknek biztos szúrja a szemét, hogy sablon és nem szabad kezes munka.
Igazából
már rég nem az elismerésért festek, csak a saját örömömre.
Meddig
lesz még kint a falon a két portré?
Szerintem
még sokáig fent lesz. Egy vasajtón van, ami egy kicsit beljebb áll a faltól,
így azt általában kihagyják a graffitisek, mert kicsi hely. Ezért is festettem
oda, hogy minél tovább fent maradjon.
Úgy
tudom, hogy Kiss Peti portréját nem te készítetted. Ismered az alkotóját?
Régóta
benne vagyok ebben a körben és ismerem az alkotók nagy részét, de szerintem Kiss
Péter portréját valószínű nem kimondottan graffitis/street artos ember csinálta.
Szerintem egy barát vagy rokon lehetett, aki szerette volna őt is ott látni
Erőss mellett.
Kiss Pétert azért nem festettem meg, mert nekem Erőss számított "példaképnek". Az ő eredményeit is elismerem és fejet hajtok önfeláldozó magatartása előtt, de Zsolt 10 db 8000-es hegyet mászott meg egyetlen magyarként.
Kiss Pétert azért nem festettem meg, mert nekem Erőss számított "példaképnek". Az ő eredményeit is elismerem és fejet hajtok önfeláldozó magatartása előtt, de Zsolt 10 db 8000-es hegyet mászott meg egyetlen magyarként.
Ezért
sem írtam ki, hogy mettől meddig élt, meg "R.I.P." Én a teljesítménye
előtt szerettem volna fejet hajtani, és nem a halálán keseregni. Eredetileg úgy
terveztem, hogy azután festem meg, miután megmászta mind a 14-et. Sajnos nem
így lett. Ezért kapott a kép fekete keretet és lett fekete-fehér.
Ha a Kiss Peti portré készítője olvassa ezt, írjon! Őt is szívesen kikérdezném, ha nem áll ellen! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése